Akármerre körbenézek, mindenütt karácsonyi jókívánságokat látok: a fa alatt, a levelesládában, a Facebookon, mindenütt. De azt is látom, hogy halad az idő, már túl vagyunk az ajándékozás izgalmán, az ünnepi vacsora megpróbáltatásain, a családlátogatásokon, és lassan kezd visszaszivárogni a hétköznapi életünk. Nos, én még mielőtt kihűlne az ünnepi hangulat, gondosan összecsomagolom az összes jókívánságot, Boldog Ünnepeket, szép, bíztató szavakat, és biztonságosan elhelyezem öket lelkem legtitkosabb zugaiba, csoportosítom, felcimkézem őket, és várok velük a rossz napokra.

Mert ugye lett légyen akármilyen oldott, áldott, békés és ünnepi is a Karácsony, és hozzon boldogabb, gazdagabb és sikeresebb új esztendőt a Sors, én azért felkészülök az esetleges nem várt helyzetekre is. Bár hisszük, hogy nem lesz vita a gyerekkel, hogy a főnököm megváltozik, hogy a szomszédom abbahagyja a dohányzást az alsó teraszon, és a szembeszomszéd sem parkol a kijáratom közepén, de ha mégis? Nos – másokkal ellentétben, akik felelőtlenül kidobták új év után az üdvözlő lapokat, kitörölték a kedves jókívánságokat tartalmazó leveleket, és már az ünnepi ajándékot díszítő csomgolópapír is elporladt, – én bizony ilyenkor előveszem majd a jókívánságokat tartalmazó borítékokat. Arra a gyermekre nem haragudhatok, aki Karácsonykor olyan sok munkával készített ajándékot nekünk, és hiába ordibál a főnököm, azért még is felhívott szenteste délután, és őszintén kívánt szép estét, és a szomszéd is bedobott egy kézzel rajzolt képeslapot, jelezve, hogy szeret, számontart, a barátunk.

Mindannyiunk szíve tele színes, szeretettel rajzolt ünnepi képpel. Tudom én persze, hogy az ember öröm és bánat bőrszínű keveréke, és hogy minden édes cseppnek szükségszerűen meg van a keserű párja, én most még is arra gondolok, hogy tartalékolni kellene mindenkinek ebből a túláradó kínálatból, spájzolni azokra az időkre, amikor kinn zúg a hideg szél, és idebenn is fagyos és sebmart a lélek. A Világ alapvetően szemléletünk szerint alakul. Ha akarom, minden komor és keserű, még a méz íze is epére hasonlít, ha meg olyanunk van, akkor záporozó esőben is csak nevetünk, mert lelkünk rugói erre állnak rá! Segítsünk magunkon! Ha sérülékenyebb felünk ébredt fel elsőnek, húzzunk ki egy fiókot a jókívánságok tárából, és csak arra figyeljünk! Annyi boldogságot kívánó megszólításunk van, hogy bizton kitart jövő Karácsonyig!

Nézem a naptárt, látszik, a nappalok felvértezve elindultak, hogy visszaszerezzék a fényt az éjszakáktól. Készülődik a jó idő, ránk vár a Tavasz, és bennünk van minden képesség, hogy boldogok legyünk! Egymás nélkül nem megy. Az én raktáraim tele vannak! Köszönöm a jókívánságokat!