Más vagy! Nagyon más! Ez a konfliktusaidnak a legfőbb eredője. Te porcukorral etted kiskorodban a túrógombócot, a munkatársad fahéjjal. Egyik sem jobb, mint a másik, de a porcukros a tied. A Vasas focicsapata hol megelőzi a Fradit, hol mögötte végez. Te a Fradira esküszöl, a másik a Vasasra. Egyik sem különb a másiknál, csak te a Fradinál tetted le a garast. Mindannyian mások vagyunk, általában tulajdonságaink, vonzódásaink és ellenszenvünk kisebb hányada hasonlít a többi egyes emberhez, nagyobbik része különbözik. Születésünktől, sőt, fogantatásunktól, sőt heted iziglen őseink életétől kezdődőn milliónyi hatás, inger, szokás ér, mely láthatatlanul beleépül egyéniségünkbe, és ez mindahányunkat mássá, különlegessé, egyedivé tesz. Ezt el kell fogadnunk, mert ha nem, akkor örökös konfliktusban leszünk önmagunkkal és a környezetünkkel. Mint tudjuk, nincs mindenkire érvényes igazság, tehát a mi igazunk is csak a miénk, békéljünk meg tehát azzal, ha más másként látja ugyanazt. Önmagában nem baj, ha fordítva vagyunk bekötve, és mi egészen mást gondolunk ugyanarról. Persze fontos, hogy mindezt hogyan kommunikáljuk, és hogy mennyire fogadjuk el, hogy van, lehet más vélemény is. No meg, hogy tudunk e változtatni a saját véleményünkön, tudunk e nyitottak lenni? A gyerek csökönyösen ragaszkodik az egyetlen igazához. A fiatal keresi a megoldásokat, a felnőtt hajlamos belekényelmesedni a lelke karosszékébe, az idős pedig nem egyszer megcsontosodik. De te más vagy! Te talán megőriztél magadban egy-két adaggal többet a rugalmas alkalmazkodásból. Talán képes vagy rácsodálkozni a párod, a gyermeked vagy a főnököd igazára? És képes vagy jól érezni magad a bőrödben ezzel az egyedi, sokszor kitörni vágyó, de összességében fegyelmezett testtel, lélekkel? Szereted, elfogadod önmagad? Érted, hogy te más vagy, mint más, és ez már önmagában ezernyi feszültség forrása?
Búcsúzni öltözik a Nyár, legbársonyosabb sugarait küldi, jó emlékekkel akar távozni. Ő is minden nap más, és így szeretjük. Te is ilyen vagy, mutasd mindig a legjobb arcodat! És téged is mindig szeretünk! Csak néha másként!