Ajándékot hozott az Élet, mindenkinek, váratlanul és sokat! IDŐT kaptunk, egy nagy ládával, és még van úton csomag, abban is hasonlóképpen IDŐ lesz, az Élet nagy ajándéka.

Mert gondoljuk csak végig, hányszor sopánkodtunk azon, hogy sem erre, sem arra nem jutott időnk, hogy milyen jó lenne nyugodtan megnézni egy koncertet a TV-ben, elolvasni egy fiatalkorunkban oly kedves könyvet, átnézni a régi fényképeket, melyek annyi öröm és bánat forrása volt, sakkozni nyugiban a gyermekkel, vagy csak sétálni magányosan, de bizakodóan a hegyen, rendbe rakni a fejben a gondolatokat, a szívünkben a zakatolást. Biztos, hogy olyan nagy baj, hogy ilyen hirtelen lelassult az életünk? Az elmúlt évtizedek egyre gyorsuló, hol kapkodó, hol száguldó életet hoztak, a korai kelés, kapkodó reggeli, rohanás a munkába, suliba, edzésre, majd tanulás, házimunka, vásárlás, vendégeskedés stb., sokszögében darálódott az életünk. Állandó időzavarban, fájdalomba rándult gyomrokkal, hajszolva az elérhetetlent róttuk a véget nem érő köreinket, és most a Fater azt mondta, hogy elég!

Még sportolóként megtanultam, hogy minden erős hossz után a medencében – vagy kettő, három után – meg kell állni, pihenni kell, ki kell ernyeszteni az izmokat, hogy a salakanyag távozni tudjon, új energia áramoljon a vérerekbe, hogy legyen erő és kitartás a következő kemény hosszakhoz. De mi már évek óta nem pihentünk meg. Mert a munkában szorított a határidő, mert a nyaralóban füvet kellett nyírni, mert a gyermekünk a vívásról nem ért át a japán nyelvórára, mert nem elég vasárnap a három fogás, legyen még két süti is, és az új autó, az új ruha, az új kütyü mind időt, munkát, elfoglaltságot – és feszültséget kért, és kapott.

Nézz körül a szobádban és az életedben! Látod az új TV-t? A szekrényben az új ruhákat? Megérte, megérte azt a sok küszködést, rohanás, fáradságot? Mikor bújtál oda a kedvesedhez, ráérősen és érdeklődéssel, mikor időztél el egy csóknál, melyet egyikőtök sem akart abbahagyni? És mikor nézted őt csak úgy, mint aki tetszik, aki a legjobban tetszik, akin oly jó rajta felejteni a szemed? Most megteheted! Megkaptad az időt hozzá, a szándékot és a jóakaratot neked kell hozzátenned. Akkor élünk minőségi életet, ha a jelenben élünk, ha megbecsüljük azt, amink van, elfogadjuk úgy a Világot, amilyen, és ha mosolygósan élünk, nem félelemben. A Sorsunk útját csak vissza felé látjuk, és úgy sem mindig értjük. Itt az az IDŐ, amelyre oly régen vágyunk! Vigyázzunk rá, becsüljük meg, élvezzük és használjuk szívünk szerint. A Világ olyan, amilyen, köszönd meg,  hogy még benne élsz! Az IDŐ halad, szalad, ez a Te aranyad!