Mindenki ugyanoda tart, de mindenki más úton jár!

Mindannyian boldog, egészséges életet szeretnénk élni, a hogyant pedig egész életünkben másoljuk, tanuljuk, fejlesztjük vagy elrontjuk.

De melyik út az üdvözítő? Van e egyetlen igaz út, vagy nincs, vagy ez is változik, időtől, életkortól, élethelyzettől függően?

Mitől és kitől függ életünk minősége, ki vagyunk szolgáltatva a sors szeszélyének és a körülmények hatalmának, vagy rajtunk is múlik, hogy egy adott helyzet adott pillanatában mit választunk?

Tudunk-e, képesek vagyunk-e szabadon választani, vagy a választási lehetőségeink korlátozottak? Az egészséges élettel kapcsolatosan millió, egymástól gyökeresen elkentétes nézetek léteznek, melyiknek higgyünk?

Az életünk kötelező feladatai közé egyáltalán be lehet iktatni egyéni életvezetési szokásokat? Ha nagyon eltérünk étkezési, stresszkezelési, testmozgási és alvási szokásainkban, azt hogyan fogadja a társadalom, a környezetünk? Érdemes-e elindulni, haladni a magunk, esetleg másoktól eltérő útján? Az egészségesnek vagy egészségesebbnek gondolt életmód során nem kell-e túl sok örömforrásról lemondani? Van-e egyetlen út vagy inkább tendenciák, irányok vannak, melyek mentén haladhatunk? Ilyen célok eléréséért milyen változásokat kell felvállalnunk, és egyáltalán: megéri-e?

Nehéz vagy könnyű, van-e igaz út, vagy csak utak vannak, amelyek közül választhatunk?

Egyáltalán: van valódi választási lehetőségünk?

Ezek, és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztatnak, és miután én jómagam elindultam egy meglehetősen egyéni, az átlagostól, a megszokottól eltérő úton, megpróbálom bemutatni a változáshoz vezető belső folyamataimat, a tanulásom útját és módját, és legfőbbképpen tapasztalataimat, eredményeimet, észrevételeimet, és megragadni azokat a lényegi változásokat, amelyek a hétköznapjaimat jellemzik.

Nem vagyok orvos, pszichológus, guru vagy más spirituális vezető, és nem gondolom, hogy az én utam az egyetlen igaz út! Sok féle út van, miképpen sokféle ember is, mindannyian mások, de egyben hasonlóak is vagyunk. Álljon itt egy lehetőség alapos bemutatása a sok közül, gondolkodni, választani segítve mindenki számára a saját útjának megtalálását.

Az előzmények

Mit?

A kiindulási pontról: átlagos magasságú, 180 cm magas, sportos testalkatú, izmos, és itt-ott hasi zsírral is rendelkező vidám fickó voltam egész életemben. Fiatalabb koromban hivatásos sportoló, vízilabda játékos voltam, viszonylag fiatalon 28 évesen abbahagytam, majd ügyvéd lettem, családapa, és éltem a hajtós, sokszor feszült, de egyébként jó minőségű életem.

Jó étvágyú, sokat evő ember voltam, akinek meg volt a lehetősége arra, hogy jórészt azt egye meg, amit kíván, de persze egy normális, kisgyermekes család keretein belül.

A szülői házból a baranyai nagyszüleim falusi ízeit hoztam, – húsleves, pörkölt, töltött káposzta, no meg paradicsom leves-máskos tészta, – reggelire kifli, kenyér, tejföl, felvágottak, párizsi, – este szendvics, némi gyümölcs, sütemény.

mádtam a friss pékárut, kiflit, zsömlét, ropogós kenyeret, és miután mindig megszállott, erőszakos, törekvő ember voltam, és utat engedtem a vágyaimnak, megszállottan kerestem és találtam meg az egyre jobb pékségeket, piacokat, szereztem jobb parasztkolbászokat, minőségi cukrászdákat, éttermeket. Inkább a magyaros ételeket szerettem, főtt húst tormával, rakott krumplit, bablevest, mákos kalácsot, krémest, – de szerelmem volt a téliszalámi, a jó töpörtyű és a paprikáskrumpli is.

Mindezt csak azért idézem ide, hogy képet adjak azokról az ételekről, amelyek a napjaimat kitöltötték.

Hogyan, mikor:

A reggelit sosem hagytam ki. Akármilyen korán is keltem, az első egy kiadós reggeli volt, nem szerettem üres gyomorral nekiindulni a napnak. Délelőtt, ha a városban volt dolgom, könnyen lecsúszott egy ropogós kifli, vagy kettő, egy szendvics. Az ebédre vagy jutott idő vagy nem, ez valahogy nem volt olyan fontos. Talán kitartott az erős reggeli, talán elsodort a munka lendülete, valahogy az ebédek nem voltak olyan fontosak az életemben. Persze hétvége az más volt, akkor komoly ebédeket ettünk, vagy otthon, vagy közösen családilag étteremben. Szerettem az olasz konyhát: pizzát, tésztákat, paradicsomos ételeket.

Este aztán bepótoltam minden elmulasztott falatot. Az erős egész napi menetből, egy ügyvédi iroda normális feszültségeivel telve otthon többnyire megittam egy jó üvegsört, még vacsora előtt, aztán ami belefért. Sokat és sokfélét, kenyeret, körözöttet, kolbászt, szalámit, sült húst, zöldségeket, gyümölcsöt, még egy sört vagy némi vörösbort. Ha belegondolok, sok este tudtam megenni 1000-1500 kalóriát, ami után persze elnehezedtem, de legalább oldódott a stressz, lazultam, bambultam.

A változások kezdete

Még hetven évem felett is kilencven kiló körül volt a súlyom, és bár a válásaim általában jó fogyókúrának bizonyultak, a viharfelhők oszlásával visszatért az étvágyam és a testsúlyom.

Rendszeresen jártam orvosi vizsgálatokra, a laboreredményeim nagyjából megfelelőek voltak, bár a vérzsírjaim nagyon magasak voltak, de ezt családi, örökletes okoknak tudták be az orvosok.

Körülbelül egy éve, 2023 elején kezdtem megfigyelni, hogy a vércukrom kezd a normális tartomány fölé menni, de az orvosok megnyugtattak, hogy a 7 mmol/liter éhgyomri érték még elfogadható, ne idegesítsem magam. Az alkalmankénti ultrahangos vizsgálatoknál megállapították, hogy a májam egy kissé zsíros, de nem veszélyes, ebben ez a korban még elmegy.

Szerencsére viszonylag sokat mozogtam, úsztam rendszeresen, kerékpároztam, sétáltam és tornásztam, és bár néha nehezebben vettem a levegőt egy-egy hosszabb bringaút után hegynek felfele, ezt betudtam a koromnak és a súlyomnak.

2024-ben, tehát nyolc-kilenc héttel ezelőtt éreztem, hogy nem vagyok százas. Csináltattam egy laborvizsgálatot, ahol már látszott, hogy az éhgyomri vércukor értékem 11 mmol/l körül jár, és a háromhavi átlagom is meghaladta a 7-es értéket. De rossz volt – még a szokásosnál is rosszabb a vérzsír eredményem, a koleszterint és triglicerid értékeim az egekben, a jó koleszterinszintje a béka feneke alatt.

Mindig hipochonder voltam, féltem a betegségektől, de most igazán megijedtem. Sokat olvastam a cukorbetegségről, és tudtam, hogy az sosem jár egyedül és sokáig láthatatlan, de ha kifejlődik, akkor szív és érrendszeri gondokat okoz, vakságot, végtagamputációt, de akár rákot és az Alzheimer kór is innen ered.

Ismerve önmagamat, tudtam, hogy ha felveszem a kesztyűt és komolyan szembeszállok a cukorbetegség és rossz barátai támadásával, akkor ahhoz sokat kell tanulnom, nagyon oda kell figyelnem magamra és kitartásra lesz szükségem.

Elkezdtem rendszeresen, minden nap akár több órán keresztül is olvasni a témáról, de legfőbbképpen You Tube videókat nézni. Elsősorban az érdekelt, hogy mi vezet a cukorbetegséghez, mi a kezelés módja?

Szerencsémre már az első napokban szembe találkoztam Pödör Novák Réka diatetikussal a You Tubon, aki egészen furcsa dolgokat mondott. Ábrákkal is részletezve elmagyarázta, hogy az orvostudomány az elmúlt tizenöthúsz évben alapvetően megváltoztatta a nézeteit a cukorbetegség kialakulásáról, kezeléséről és gyógyításáról. Beszélt arról, hogy az általam évtizedeken keresztül gyakorolt, kalóriaszámításon alapuló diéta miért nem vezethet soha sikerre, hogy miért estem vissza néhány hét látszólag sikeres kalóriakorlátozás és fokozott mozgás után még mélyebbre a fogyókúráim során. Mert rossz módszert követtem, mert nem vettem figyelembe az élettani feltételrendszert, és szembe mentem a valódi fogyást kiváltó feltételekkel.

Elmagyarázta, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mit, mikor, mennyit és hogyan eszünk, így, külön és mindegyik elemre vonatkozóan összefüggéseiben taglalva az okokat.

Elmondása alapján világossá vált számomra, hogy a cukorbetegség, illetve annak előszobája: az inzulinrezisztencia, inzulinérzéketlenség erős összefüggésben van a túlsúllyal és az étkezési szokásrendszerünkkel.  Megértettem, hogy elsősorban nem a kevesebb elfogyasztott kalória okoz fogyást, hanem a szervezetünk energiaellátásának az ésszerű szabályozása.

Az alapvető problémát abban világította meg, hogy a korábbi nézetekkel szemben a túlsúlyt nem a zsíros ételek fogyasztása okozza elsősorban, hanem a szénhidrátok a fő felelősek. ennek oka abban áll, hogy a három élelmiszer alkotórész közül – a szénhidrát, a zsír és a fehérje közül – a szénhidrát emeli meg azonnal és jelentősen a vércukorszintjét a vérünkben, amely megemelkedett vércukorszint azonnal jelzést küld az agyunkba, hogy azonnal több, sok inzulin kell, mely inzulin aztán a májon keresztül zsírrá, zsírszövetté alakítja a táplálékot. 

Fiatal korom óta azt hallom, hogy kevesebb zsírt kell fogyasztani, gyakran, keveset kell enni, és egy kis mentőöv a derekunk körül csak jól jön majd egy betegség vagy nélkülözés során.

Pödör-Novák Réka hívta fel a figyelmemet Ph Dr Satzin Panda indiai származású amerikai orvosbiológus-kutató könyvére: „A Cirkadián diabetesz kód” című munkára.

Ez volt a második alapvető és legjelentősebb változás a nézetrendszerben. A könyvből kristálytisztán megértettem, hogy az egész világegyetem egyfajta körforgásban, pontos menetrend szerint éli az életét, minden sejtnek, szervnek meg van a maga belső órája, mást tesz- pl. pihen, emészt, takarít, regenerál, táplálékot vesz fel, kommunikál stb. – minden időszakban, napi rendszerességgel. És ha ezt a cirkadián ciklust figyelmen kívül hagyjuk, sok problémánknak ágyazunk meg.

Itt értettem meg, hogy a testünknek is meg van a maga ciklikussága, és ha odafigyelve rendszeresen csak meghatározott időben táplálom, és ezt még időben is korlátozom, akkor időt biztosítok a számára a pihenésre, a regenerálódásra. Elkezdtem alkalmazni, hogy csak reggel 9 órakor és délben 1 óra körül eszem, délután 5 óra körül fogyasztok utoljára ételt. Pontosan betartottam, hogy az étkezések között semmit nem eszem. Nem nassolok, nem csípek fel egy süteményt 11-kor, nem iszom reggel ébredés után egy tejeskávét és nem csinálok egy finom pirítós szendvicset este a TV elé nyolckor. Három étkezés, csak három és semmi más.

A korábban már megértett fő szabályt alkalmazva, miszerint a minimálisra kell csökkentenem a szénhidrátot, sikerült mindvégig megtartani! Oly annyira féltem a cukorbetegség rémétől, annyira elszánt és magabiztos voltam, hogy egyetlen egyszer sem csábultam el egy szelet kenyér vagy kifli, kalács után. Ez nem kis dolog, ezt nagyon alaposan meg kellett értenem, hogy vagy komolyan csinálom, vagy elbukok. Félig-meddig, immel-ámmal, szüntekkel nem lehet életmódot váltani. Az ember vagy elhatározza magát, akarja, vágyja, minden körülmények között véghez viszi, vagy óhatatlanul elbukik, mert a csábítás óriási!

Az egész világ eladni akar, forgalmat, vendégeket, vásárlókat, és a mai tudásunk már bőségesen felvértezett a különböző trükkök alkalmazására. Hogy arra vegyenek rá, hogy együnk, igyunk, fogyasszunk. Ehhez életérzést ad, aki egy gyönyörű nővel pezsgőt kortyolva tortát falatozik, az csak boldog ember lehet. Minden metrómegállóban frissen sütött péksütemény illata leng, az élelmiszerboltokban mindenütt frissen sül a zsemlye, a nosztalgia kifli, mesterpékek sütnek ropogós, kovászos, egészségesebbnél egészségesebbnek kikiáltott kenyereket, és minden boltban, automatában ott a chips, a cola, a narancslé, a csoki, a süti stb. Szinte lehetetlen kikerülni, ráadásul a TV-ből, a moziban a filmek előtt ömlik a frissen csapolt sör, a diétás cola és a mézes puszedli képe.

No, én ebből a körforgásból egyszer és mindenkorra kiszálltam! Az étkezéseimből száműztem szinte minden szénhidrátot, – kenyeret, pékárút, tésztát, rizst, természetesen minden cukrot, édességet – és behoztam sok jó minőségű tojást, húst, házi aludttejet, rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, halat, olajos magvakat. Az étolajat lecseréltem disznózsírra és hideg olívaolajra, és igyekeztem korlátozni a mennyiséget is- ami nem volt olyan nehéz, hiszen a sok zöldség és a húsféleség kitöltötte a gyomromat. 9 óra előtt egy falat sem, és délig szintén.

Megtanultam három amerikai orvostól, hogy szerintük melyek a kerülendő ételek:

a./ a cukrok, minden formában.

b./ a búzamagból készült termékek, kenyerek, péksütemények, sütemények, lisztes áruk, tömör szénhidrátok,

c./ a gyárilag előállított, ipari élelmiszerek, szószok, konzervek, készételek, gyorsételek, félkész ételek, tartósított ételek, felvágottak, sűrítmények,

d./ a növényi – különösen a többször felhasználta – olajok, mint a napraforgó olajok, a margarin,

e./ a melegített, másnapos ételek, a nem frissen készített, már legalább 4-6 órával megelőzőleg készült ételek,

f./ a cukros üdítők, azok is, amelyek cukormentesnek hirdetik magukat. a cukros gyümölcslevek, koktélok.

g./ bármilyen alkohol, beleértve az alkoholmentes söröket is. Minden alkohol öli a bélflórát, és lényegében semmilyen előnyt nem kínál!

h./ a tej nagyobb mennyiségben,

Azt is megtanultam, hogy mi az, amit viszont ennem kell.

a./ sok féle és sok színű friss zöldség, minden nap, akár többször,

b./ A frissen készült, lehetőleg nem túlfőzőtt, túlsütött élelmiszereket, természetes húsokat, halat, sajtokat, aludttejet,

c./ sok zöldséget, főzeléket,

d./ fermentált, tehát erjesztett ételeket: savanyú káposztát, kovászos uborkát, céklát,

e./ zsíros húsokat, zsíros halakat, szardíniát,

f./ magvakat: diót, mandulát, pisztáciát, tökmagot, lenmagot

g./ lehetőleg sok rostot, természetes rostot, melyek a gyümölcsökben, zöldségekben található

h./ sok, napi két liter tiszta csapvizet,

A szakértők egybehangzó véleménye szerint nagyon hasznos alkalmanként egy egész napos böjtöt tartani. Én 40 órás böjtöt tartok havonta egyszer: az előző nap délután 4 órától a következő nap kihagyásával csak a harmadik napon reggel 9 kor eszem korlátozottan ismét. Ez alatt az idő alatt csak teát, vizet iszom, semmilyen táplálékot nem veszek magamhoz. Elsőre nehezebb volt, másodira könnyebb, harmadikra már nem okozott különösebb gondot – estére egy kissé gyengébb voltam, erőtlenebb, de ez normális. A böjt alatt kitisztul a szervezet, eltakarítja önmagából a sérült vagy elhalt sejteket, regenerálódik, megújul.

A testmozgás

Az életmódváltásom másik fontos pillére a rendszeres, mindennapi, kb. 400-600 kalóriát igényló testmozgás elvégzése, amely alól csak betegség vagy valamilyen rendkívüli ok adhat felmentést.

A testmozgás minden szempontból előnyös! Segíti a táplálék felszívódását, levezeti a stresszt, erősíti a csontokat, az izomzatot, az immunrendszert stb.

Váltakozva: vagy úszom napi 1500 métert, vagy /és kerékpározom 35 kilométert sík terepen, elektromos kerékpárral, vagy sétálok néhány kilométert, vagy tornászom, medicinlabdával és nyújtásokkal. Ezek a tevékenységek roppant fontosak, és tudom, hogy egy aktív életkorban lévő ember nehezen szorít ki időt a munka és a családi teendők mellett erre mindennap időt, de meg kell próbálni, mertmúlhatatlanul fontos.

Stressz

A stressz az élet szükségszerűen velejáró része. Ez véd meg a túlélésünkért. Ha veszélybe kerülünk, akkor riadóztatja az energiatartalékainkat, hogy vagy küzdeni, vagy menekülni tudjunk. De ha felszabadítja a kortizont a vérünkben, akkor ahhoz idő kell, hogy visszaálljunk a normális szintre. Ezért tudatosan kell távoltartanunk magunktól a felesleges, káros stresszokokat! Nem szabad felbosszantani magunkat, haragudnunk, indulatba jönnünk, nem szabad dühöngeni és önmarcangolni magunkat, mert ez mind felesleges energia, felesleges inzulinriadó, káros. Persze teljesen nem elkerülhető, de kordában tartható!

Tapasztalom, hogy a mosoly, a kiegyensúlyozottság, az öröm, a nevetés, a boldogság érzése és a hála mind-mind jótékonyan hat a mindennapjaimra.

Alvás

Egészségünk egyik legfontosabb alapja. Ha rosszul vagy nem alszunk, felborul minden, és pokollá válik az életünk. Ha éjszakázunk, ha több alkoholt fogyasztunk, ha cigarettázunk, ha felidegesítjük magunkat, különösen este, de csak ha sokat internetezünk az ágyban, vagy túlsúlyosak vagyunk és keveset mozgunk, ha későn és sokat eszünk stb. mind-mind befolyásolják az alvásminőségünket, és ha ez így van, akkor nem tud regenerálódni a szervezetünk. Én este 9 után már ágyban vagyok, és reggel ötig általában megfelelően alszom.

Konklúzió

Miután sikerrel megváltoztattam az életmódomat, lefogytam hét kilót, 80-81 kiló között vagyok. A laboreredményeim látványosan javultak, szinte minden fontos érték a normális tartományon belül van. Kiegyensúlyozott és nyugodt, jó erőben vagyok. Biztos vagyok abban, hogy nem változtatok a jelenlegi rendszeremen, legfeljebb finomítok!

Köszönöm, hogy megoszthattam a tapasztalataimat!

Források:

Források:

Pödör Novák Réka You Tube

Dr Sten Eckberg You Tube holisztikus orvos

Dr Robert Lustig You Tube gasztroenterológus, gyermekgyógyász, You Tube

Dr Pradip Jamnadas kardiológus, You Tube

Dr Scwab Richard gasztroenterológus You Tube