Katinka vagy az Úszószövetség, Katinka és az Úszószövetség, se Katinka, Se Úszószövetség?
2016. januárjának egyik legfontosabb hazai témájánál vagyunk, és ha az ember blog írására adja a fejét, elkerülhetetlen, hogy színt valljon ebben a témában.
Egész életemben a sport közelében éltem, lényegében mindent ennek a tevékenységnek köszönhetek, nem térhetek ki a feladat elől!
Azzal kezdem, hogy elemzésem nem irányul erkölcsi tanúságok levonására, nem kívánom Hosszú Katinka cselekedeteinek mozgatórugóit sem kitalálni, és pláne nem szeretném az Úszószövetség vezetőinek személyére vonatkozóan állást foglalni. Nem ismerem a munkájukat igazán mélyen, és bár évtizedek óta uszodai ember vagyok, az utóbbi sok évben már csak a partról, gyermekeim sportját követve, a hátsó sorokba húzódva vagyok jelen, látok, elemzek, de nem rendelkezem titkos belső információkkal.
Engem az egész vitával kapcsolatos helyzet elemzése érdekel igazán, a velük együtt járó indulat, színház, pletykák és előfeltételezések azonban nem.
Mit is láttam eddig – a teljesség igénye nélkül?
Van egy szorgalmas, sokáig csak a dobogó második-harmadik fokára eljutó úszó, aki egy ideje felismerte, hogy a hagyományos módon már nem tud tovább lépni, ezért belekezdett egy új út keresésébe. Férjével/edzőjével együtt egy nagyon alapos elemzésbe fogtak, megfigyelték a Világ úszósportjának csúcsán történteket, szisztematikusan felépítettek egy rendszert, és elkezdték ennek a gyilkosan kemény, végtelenül profi, a 21.-dik század technikáját alkalmazó felkészülési tematikának a végrehajtását. Katinka csinálta a hét minden napján, reggeltől estig: tornázott, úszott a végtelenbe, étkezett a nagykönyv szabályai szerint, aludt, amennyit előírt magának, és versenyzett orrba-szájba. Csinálta mindezt lényegében egyedül, fáradhatatlanul, megállás nélkül, és vált az átlagosan tehetséges, és nagyjából sikeres úszóból világbajnokká, Iron Ladyvé, a világot két vállra fektető úszóhengerré. Világsiker, aranyérmek garmada, szép summa díj, és persze ezzel együtt toronymagasan kiemelkedett az amúgy nagyon magasan teljesítő úszó-elitből.
A magyar úszósport rég óta és méltán világhírű. Noha nincsenek kiemelkedően jó létesítményeink, de vannak megveszekedetten szorgalmas sportolóink és edzőink, és van egy magyar lelkület, amely a vizes sportokat kedveli, támogatja. Az utóbbi években a Világ sportja hatalmasat fejlődött, a szétosztható olimpiai aranyérmek kiegyensúlyozottabban kerültek különböző nemzetek sportolóihoz, de országunk méretét, erőforrásait tekintve nincs mit szégyenkeznünk, mindeddig szépen teljesítettünk.
Ha szeretnénk a sport működését, és az eredményesség ismérveit legalább csak vázlatokban áttekinteni, látnunk kell, hogy a sok meglévő értékes tulajdonság – tehetség, szorgalom, elhívatottság, stb. – mellett, hát bizony a pénz, az anyagiak jelentik az eredményesség egyik legfontosabb előfeltételét. Mert pénzbe kerül minden ezen a Földön, az uszodaépítés, fenntartás, utazás, sportorvos, gyúró, pszichológus, táplálék-kiegészítő, mérőeszközök, műszerek, kamerák, stb. Legplasztikusabban úgy lehetne érzékeltetni, hogy egy ország mondjuk, elkölt négy év alatt a nemzet sportjára, 400 milliárd forintot, és ebből kinyer 8 aranyérmet, akkor durva becsléssel 50 milliárd forint egy aranyérem költsége négy év alatt. Persze ez így nem igaz, de mutatja, hogy az ország rendelkezésre álló erőforrásait célzottan kell felhasználni, mert hiába finanszírozzuk például a gyeplabda sportágát hatalmas összeggel, ez önmagában kevés a gyeplabda olimpiai aranyérem megszerzéséhez. Ha azonban az amúgy sikeres, eredményes sportágunkban, például az úszásba fektetünk egy-kétszer még 50 milliárdot, lehet, hogy ott nem egy-két, hanem három vagy négy aranyéremmel hasznosul a befektetésünk.
Mit mond ebben a most felszínre került vitában az egyik fél? Azt, hogy van egy sikeres sportág, ahol olimpiai aranyakat várunk a versenyzőktől, de ő, a kérdező, úgy látja, hogy ez a szakág, az úszósport nem kap meg minden szükséges támogatást, és kéri, hogy változtassanak ezen. Miután a magyar úszósportot a Magyar Úszó Szövetség vezeti, ott születnek a döntések, neki van lehetősége és joga az úszósport érdekében fellépni, változásokat hozni, ezért ennek a testületnek címezte a felszólaló a kritikáját, kérve, hogy történjen gyors változás. Én egyetlen szót sem hallottam arról, hogy Hosszú Katinkának kifogása lett volna Gyárfás Tamás vagy Kiss László személye ellen. Ő magát a testületet, mint az irányításért felelő legfontosabb jogkörökkel rendelkező szervet kritizálta, példákat is említve.
Az Úszószövetség dermedten állt a világbajnok kritikáját hallgatva. Az első reakciója szerintem meglehetősen elhibázott volt, amikor egyik pillanatról a másikra, megszavazott fejenként 12 millió forintot a legsikeresebb úszóinknak. Félek, hogy ez az egész kérdéskör teljes félreértését jelentette, mert a kérdező nem pénzt kért, nem arról panaszkodott, hogy az eredményeket nem megfelelően premizálják, hanem azt harsogta, hogy minden egyes úszónak, önmagát is beleértve, nincs meg az a kívánt felkészülési feltételrendszere, ami a minél több olimpiai arany megszerzéséhez kell. Az Úszószövetség persze sejthette, hogy Magyarországon, ha az átlagolvasó azt látja, hogy az olimpikonok most hirtelen 12 millió forintot kapnak fejenként, érzelmileg könnyen átáll az Úszószövetség oldalára, mert 12 millió forint elképzelhetetlenül sok pénz egy átlagember számára.
Hosszú Katinka persze joggal felháborodott, amikor azt látta, hogy az egész magyar úszósport érdekében emelt szavai nyomán 12 millió forinttal akarják kifizetni, és hogy felháborodását nyomatékosítsa, nyilvánosan összetépte a szerződést. A sajtótájékoztatón történt minden egyéb más esemény lényegtelen az ügy szempontjából, hiszen a kérdező sosem kérte, hogy Kiss László mondjon le, ha pedig lemondott, akkor az feltehetőleg a szövetségi kapitány szuverén döntése.
A szövetség elnöke próbálta elbagatellizálni az ügyet, és erős indulatait félig-meddig elnyomva kérdezte Katinkát, hogy mi kell még, de érdemi folyamatok nem indultak el – eddig.
Én, a magam egyszerű eszével, végiggondoltam, hogy mit is kellene tennie az Úszószövetségnek, ha maga is úgy gondolná, hogy van abban valami, amit Hosszú Katinka felvetett?
Elsősorban én gyorsan összehívtam volna az úszósport legtekintélyesebb tagjaiból álló grémiumot, és fegyelmezett értekezlet során, nyilvánosan, de nem kapkodva és alaposan, számba venném a lehető legdemokratikusabb módon, hogy mi is fáj az úszóknak, és felmérném – még egyszer, sokadjára,- hogy hol is tart ma a világ élvonala.
Az bizonyos, hogy a magyar, de elsősorban a budapesti uszodai létesítményhelyzet nem megfelelő. Kevés, általában nagyon lepusztult uszodáink vannak, pisiszagú WC-kkel, nem működő zuhanyozókkal, szűk és végtelenül lepusztult öltözőkkel, stb.
Ma az élsport a biológia, a sportorvosok, a laboratóriumok és a pszichológusok sportja. A világ nagy úszónemzeteinek jelentős része mögött hihetetlen erős szakembergárda áll! De ugyanolyan fontos az úszáson felül az úszás előtti és utáni feltételrendszer, hogy hol öltöznek, hogy utaznak, hogy tornásznak, hogyan erősítenek a sportolók, miképp szállítják őket, milyen táplálék-kiegészítőket kapnak, stb. Lehet, hogy nemzetközi téren lehetne találni olyan nagy tapasztalatú edzőt, orvost, laborost, masszőrt, aki tudna újat mutatni a mieinknek, és persze küldhetnénk az edzőket még több tanulmányutakra, stb.
A szövetség persze feltehetőleg mindezekkel a kérdésekkel foglalkozik, de valahol itt lehet a kutya elásva: nem elég jól, nem elég demokratikusan, másokat is meghallgatva. Lehet, hogy a pénzeszközöket túlságosan a maga szája íze szerint osztja el, és nyilvánvalóan vannak jobb barátok és kevésbé jó barátok. Ezzel nem is lenne baj, ha az uszodai közösség eléggé erős és öntudatos lenne, és ha nem lennének a végletekig kiszolgáltatva a Szövetség jóindulatának, és ha az önnön érdekeik védelmében összefognának, és a közösség erejével kényszerítenék a Szövetséget demokratikusabb, alaposabb szakmai munkára. Persze a sportra fordítható anyagi erőforrások végesek, de ez a mai kormány sok mindennel vádolható, csak eggyel nem, hogy nem nyitott a sportfinanszírozás kérdésében. Tehát egy erősebb Úszószövetség talán eredményesen tudna újabb anyagi erőforrásokat kérni az erre nyitott kormánytól.
Így állunk most. A nagy kő benne az állóvízben, a hullámok kavarognak, de még nem látszik, hogy tisztább lenne bármi is.
A közvélemény hangulata, ízlése és pártállása szerint szúr ide és oda, sokszor fut tévútra, és személyi ellentéteket feltételez ott, ahol a feltételrendszer gyengeségeit kritizálják. Az ügyben a legszomorúbb, hogy az uszodák rabszolgái, akik naponta kilométerek sokszorosát róják, az edzők, akiknek minden részletkérdésről pontos, személyes tapasztalatuk van, ők mind némák! Egy sincs, aki odaállna, hogy bár nagyszerűek az Úszószövetség vezetői, és talán nem nélkülük, hanem velük együtt kellene elkezdeni minél gyorsabban a változtatásokat, a fejlesztéséket. Maga Orbán Viktor ajánlotta saját magát, hogy közvetít. Abban biztos vagyok, hogy ha a szakemberek röviden elmagyarázzák neki, hogy miről van szó, a Miniszterelnök meg fogja találni a módját, hogy gyorsuljon a fejlődés.
Az úszásban ma egyetlen századmásodperc dönt arról, hogy döntőbe kerül egy versenyző vagy kiesik, és ugyanilyen századmásodperc dönt az olimpiai dobogóról vagy a negyedik helyről. Egy másodperc roppan rövid, a másodperc egy százada a villanásnál rövidebb. Ebben a felgyorsult világban – aki lépést akar tartani az eredményekkel –, a saját sportága minden szegmensében 100 százalékot kell, hogy teljesítsen. Ehhez kért többletsegítséget Hosszú Katinka a Szövetségtől, de érdemi válasz még nem érkezett. Szurkolok a magyar úszósportnak!
davidgyulablog 
Kedves Gyula!
A többi írásodhoz hasonlóan ezt is élvezettel olvastam. Ugyanígy voltam a kommentekkel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy akár a Te jegyzetedből, akár a hozzászólásokból, egy meglehetősen egyértelmű kép alakul ki: a blogon megszólalók többsége valahol Hosszú Katinka oldalán látják az igazságot. Egyértelműen így vagyok ezzel én is, még akkor is, ha a részleteket és az igazi hátteret nem is ismerjük. Nem is tennék ehhez hozzá többet, mert csak ismételném a korábbi véleményeket.
Inkább azt a véleményemet mondanám el, hogy szerintem ez messze nem csak az úszó sportról, Hosszú Katinkáról vagy a Szövetségről szól. Amikor a legelső hírt hallottam ezzel az üggyel kapcsolatban, azt mondtam a kollégáimnak, hogy egyszerűen csak ki kellene cserélni a szereplők nevét, és egy az egyben leírná azt a történetet, ami az elmúlt években a mi szakterületünkön zajlott, és ez igaz az azóta történtekre is. Az úszósport helyére betehetjük a hazai faipari szakképzést, a Szövetség helyére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát, az úszónő helyére pedig szakmák nemzetközi versenyein Európa- és világbajnoki érmeket szerzett asztalos fiatalokat. Éveken keresztül vívtuk a háborút azért, hogy a Kamara döntéshozói próbáljanak szemléletet váltani. Próbáljanak profi eszközökkel, profi módon eredményeket elérni, és nem megelégedni az elért sikerekkel. A reakció ugyanez volt: „nem is értjük, hogy mi a probléma”, meg „ha kell, adunk több pénzt”… Sajnos ezek az emberek nem értik, hogy ha valaki belekóstolt (vagy inkább beletanult) abba, hogy hogyan kell professzionális módon dolgozni, mindig fejlődni, akkor neki olyan belső hajtóereje van, amit nem lehet pénzzel leállítani. Azt sem értik, hogy azzal nem lesz kisebb az ő érdemük, ha tanulnak másoktól, ha esetleg kiderül, hogy nem ők értenek mindenhez a legjobban. Nekik az lenne a dolguk, hogy biztosítsák a legjobb feltételeket ahhoz, hogy a hozzáértők tegyék a dolgukat.
Miért nem azt olvassuk a nyilatkozatokban, hogy „most pedig le fogunk ülni Katinkával, és átbeszéljük, mit is ért Ő az alatt, hogy minden nap többre kell törekedni”?
A szakképzés irányítói (akik World Skills nevű szakmai világbajnokság hazai gazdái is) miért nem kérdezik meg a világbajnok csapatot, hogy „mit csináltok ti jobban, mint a többiek? A többi csapatunk nem képes ilyen eredményekre, segítsetek nekik, hogy fejlődjenek”. Nem, ők inkább azt mondják, hogy „majd mi megmondjuk, hogyan kell ezt csinálni, és ha nem tetszik, el lehet ballagni”. Mert nem az eredmények számítanak, hanem a hatalom maga, a féltékenység és a butaság (ez az utolsó mondat a MKIK-ra vonatkozott, de elgondolkodtató volt, amikor Gyárfás azt mondta, hogy Katinka akkor indulhat Austin-ban, ha felhívja Kiss Lászlót). A mi esetünkben a történet vége az lett, hogy mivel nem hagyták, hogy az elképzeléseink szerint folytassuk a felkészülést, kiszálltunk a versenyből. Hosszú évek munkája veszett kárba, megszakadt egy sikertörténet, elakadt egy folyamat, ami a siralmas helyzetben lévő szakképzés területén látható javulást hozott, és mindez azért, mert szemellenzős, beporosodott, hatalomvágyó emberek irányítanak még mindig. És ki a vesztes? Mi köszönjük szépen, jól vagyunk, az üzlet kitűnően megy, az idei költségvetésben pedig felszabadult egy pár millió. A Kamarában is jól érzik magukat, hiszen megszűntek a viták, a problémák, felelősségre vonásról pedig még életükben nem hallottak. Ja, hogy volt ott néhány fiatal, aki mondjuk egy poros nyírségi iskolából eljutott oda, hogy Sao Paulo-ban világbajnok lett? Hogy van itt még néhány (száz vagy ezer) másik fiatal, aki az ilyen sikerek miatt választ szakmát és tanul keményen, hogy hasonló eredményt érjen el? Ugyan kit érdekel…
Kérdés, hogy meddig várható el Hosszú Katinkától, hogy folytassa ezt a harcot (különösen úgy, hogy meglehetősen kevés támogatója van)? Hol van az a pont, amikor azt mondja, hogy „jó, akkor holnap egy másik himnusz fogok hallgatni”… És, ha így történik, hány napig lesz ez hír? És kit fognak érdekelni azok a fiatalok, akik az Ő példáján kezdtek volna sportolni?
De számomra a fő kérdés az, hogy hány ilyen párhuzamos történet van még az országban? Mennyi energia vész kárba ezek miatt? Mindig azt mondom, hogy mi egy hihetetlenül gazdag ország vagyunk, mert ennyi pazarlás (és itt most a tehetségekre a szakértő emberekre a tenni akarókra gondolok) mellet is egészen jól élünk (legalább is a felszínen). De gondoljunk csak bele, hol tarthatnánk, ha ezeknek az elveszett energiáknak csak a töredékét a hasznunkra tudnánk fordítani. És ez nem pénz kérdése…
KedvelésKedvelik 1 személy
Kedves Gyula, nagyon örülök a blogodnak, jó ötlet volt, hogy belevágtál! Szeretem olvasni a soraidat, mert elgondolkodtatnak …, ezért érdekes ez az írásod is, a hozzászólásokkal együtt. Mint uszodán kívül álló és inkább kerékpározó ember könnyebben tudok szólni a kerékpáros közlekedés problémáiról, mint az úszósport gondjairól. Viszont erős késztetést éreztem, hogy próbáljak tényeket keresni, hogy mi is történt itt, ami mára az egész országot foglalkoztatja.
Megnéztem három videót:
Hosszú Katinka
Kiss László
Gyárfás Tamás
Egyértelműen érzem, hogy valaki nem mond igazat, de hogy kinél van az igazság kulcsa azt kívülállóként a felszín alatti ismeretek hiányában nem igazán tudom, de talán az idő majd megmutatja….
KedvelésKedvelik 1 személy
Kedves Attila!
Fontos, hogy feltetted a videókat, mert ezekből jól látszik minden érintett fél álláspontja, és ellenőrizhető, hogy ki mit mondott. Sajnos azt látom, hogy a felek bizony néha elbeszélgetnek egymás mellett, mindegyik fél azt hangsúlyozza, amit ő fontosnak tart ebben a kérdésben.
Változatlanul azt állítom, hogy számomra nem az a fontos, hogy milyen konfliktus van esetleg Hosszú Katinka és az Úszószövetség vezetői között, mert szerintem ez magánügy, nem érdemes a közérdeklődésre. Az azonban igen, hogy ha igazak Hosszú Katinka felvetései az egész magyar úszósportra, akkor ezekre hogyan reagál az Úszószövetség vezetése, és ami még lényegesebb, hogy meg tudják e oldani közösen a felvetett problémák jelentős részét vagy sem. Egy ilyen ügyben a személyeskedésnek nincs helye. Csak pragmatikusan, a feladatokra, a felmerült kérdésekre összpontosítva lehet előre lépni, minden más út zsákutcába vezet.
Az idő azonban halad, félek, hogy kezd ellaposodni a vita, az egyéni sérelmek kiszorítják a felek érdeklődési köréből a valódi kérdéseket, és ez nagyon nem jó. De figyelünk, értékelünk, modellezzük társadalmi bajaink orvoslásánál is rendelkezésre álló matériát, a közbeszédet. Még egyszer köszönöm, és érdeklődéssel várom hozzászólásaidat, önálló felvetéseidet!
KedvelésKedvelés
Kedves Gyuszi! Nagyon jót írtál! Mestermű, ” állatorvosi ló” a fájdalmasan kisszerű Magyarországról. De mégis hazamegyünk, mert Cila és Zozó bájosak, szépek, gyönyörű szemük nyílt tekintetű és egész lényük nagyon szeretni való.
Gyuszi, nem ismerem az uszodák világát, de Katinka története tanmese a hétköznapjainkról. Amúgy, mint doktornéni, sokszor inkább sajnálom az élsportolókat. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a MAI élsport a testnek, néha a léleknek is megnyomorítóan egészségtelen. Nem a sport, nem a verseny, nem a játék. A mai élsport. Szívem szerint csak azoknak a fiataloknak ajánlanám, akik feltehetően más módon nem tudnák előteremteni a kicsit nagyobb falat kenyeret, de szerencsések a szomatikus adottságaik.
Egy sor a játékról. Szerintem a játszani tudás az égiek legszebb ajándéka. Aki örömmel játszik, az nyert, az életben mindenképpen.
Ami általános. Mindenki tudja, hogy az infrastruktúra nem megfelelő, de nem szól, mert nem bízik a rendszer megváltoztathatóságában. Ha a struktúrát egy eredményesebb, minőségibb, örömtelibb munka reményével kritizálja, az csak úgy értelmezhető, hogy XY-t akarja megbuktatni, és “természetesen” valaki nagy kutya” áll a háta mögött. Érdemes belenézni az ORIGO kommentjeibe. Azonnal szerveződik egy A és egy kontra B csapat, hősökkel, áldozatokkal és árulókkal. Minek szólni, kár az időért. Célszerűbb és energiatakarékosabb egyéni utakat, kiskapukat keresni. Ezen ma Magyarországon csak felülről lehetne változtatni.
Kedves Gyuszi! Az elvárhatóan profi, nemzetközileg elismert Gy Tamás munkáját természetesen nem ismerem, de három impresszió, ami a mindenkori Katinkák oldalára állít. Az úszónő kritikáját hallva Gy Tamás “dermedten állt”. Szerencsésebb lett volna inkább megmozdulni és a nyilvánosság előtt saját véleményének, lehetőségeinek, javaslatainak legalább a töredékét elmondani. Mivel nem a saját, hanem az adófizető polgárok pénzével gazdálkodik, ez azért nem lett volna ördögtől való.
Micsoda funkciózavar! A “lefagyást” nálunk minimum az ország miniszterelnökének kell oldani, aki éppen, Kövér László házelnök úr szavait idézve, érettünk küzd, “mint malac a jégen”. / Csak klasszikusokat idézek./
A 12 millió szánalmas geg volt. A legkisebb vándorcirkusz bohóca is tudja, hogy ez közönségsiker! Micsoda összeg, ezeknek semmi nem elég? Az irigységre gazdag országokban is lehet építeni. Gyuszi, ezennel nyilvánosan bejelentem, perselyezek annak érdekében,hogy minden honfitársunk kapja meg ezt a pénzt, ha gyorsabban úszik, mint a világ, vagy olimpiai bajnokok.
Kedves Gyuszi! Nagyon jót írtál!
Sajnos a vízi sportokkal kapcsolatban nem tudok érdemlegeset mondani, de én most nem is arról, hanem az egészségügyről írtam. Várjuk a fejleményeket, hátha változik valami. A régiek is tudták, hogy a remény hal meg utoljára! T Mari és egyetértően Sz Laci
KedvelésKedvelés
Kedves Gyula! Nemcsak Katinka mondandóját érdemes többször olvasni, de ez az elemzés, amit róla írtál is érdemel ugyanannyit. Katinka fejlődést szeretne minden megmozdulásával, mert életeleme, hogy aki nem fejleszt, az visszafejlődik. Ezt lenne jó kiolvasni a hozzászólásokból cikkekből ami az utóbbi napokban gombamód. De nagyon kevesen ismerték fel ezt benne. Örülök, hogy megírtad. Sajnos még kevesen értik, sajnos sokan félremagyarázzák, kiragadnak belőle momentumokat, és hagyják elsikkadni a lényegét. A legnagyobb sajnosság az úszószövetség reakciói, és amíg az ilyen reakcióknak vannak helyeslői, addig csak a dagonyázás marad. Ugyanakkor Katinka felkavarta kicsit az állóvizet, biztosan lesz változás.
Véleményed hajszálra egyezik az én gondolataimmal, elsőtől a záró sorokig azt éreztem, hogy de jó ilyen szépen összeszedve/megfogalmazva látni azt az összevisszaságot, ami bennem kavarog.
KedvelésKedvelik 1 személy
Szia Tamás! Egy vérből vagyunk, az uszoda, és a sporttért való aggódás vére ez! Ki-ki vérmérséklete és érzelmei alapján foglal állást, jól is van ez így, de miképp honi közéletünkből is, itt is hiányzik a nyugodt elemzés, ehelyett sokszor zsigeri indulatok törnek fel. Katinkát csodálom, mert olyat tesz, amivel szinte meghaladja a saját képességeit, romba dönti a trendeket, és szembe megy minden jóslattal. Nem doppingol, nincsenek titkos főzetei, csak amikor más abbahagyja, ő akkor még rátesz egy lapáttal. De ez a történet nem róla szól, hanem arról, hogy van e szükség ma Magyarországon a top úszósport terén fejlesztésekre, változásokra, új, megújult szemléletre, új eszközökre, sokkal magasabb személyi szervízre? Hát persze, hogy van, hisz ha profi módon – hasonlóan Katinkához – végiggondolnánk, továbbfejlesztenénk, megvalósítanánk a világszinvonalat kiegészítő szolgáltatásokban is, akkor egységnyi több pénzből talán egységnyivel több aranyat, ezüstöt lehetne begyüjteni. Katinka erről szónokol, a saját példáján felbuzdulva hívja, nógatja az egész magyar úszósportot. És kitől kérdez: az Úszószövetségtől, az úszósport egyedül feljogosított irányítójától, és a közösségi pénzek elosztójától. Az Úszószövetségnek most értelmes és érdemi válaszokat kellene adnia, nem személyeskednie. Kiss László tiszteletet érdemlő személye nem ennek a kérdéskörnek a része. Hogy helyes volt e elmennie Hosszú Katinka sajtótájékoztatójára, nem tudom! Hogy kellett volna e beszélni vele, feltehetőleg. De egy határozott, és a pénzbeli juttatás miatt jogosan sértett Hosszú Katinkától elvárható volt, hogy szerződés összetépés után puszilkodjon az Úszószövetség második emberével? Nem hiszem. De ezek nem is lényeges dolgok. A fontos, hogy kiegyensúlyozottan vagy hangosan, de jobbitó, a valódi fejlődést szolgáló beszélgetés kezdődjön szakmán belül, mert különben mindannyian lemaradunk.
Örülök, hogy itt vagy, veled többen vagyunk, nemcsak sokan! Gyula
KedvelésKedvelés
Amikor véleményt kérsz tőlem, arra kérsz, hogy hangyaként írjam le, milyen az elefánt. Én, mint aki messze áll ettől a sportágtól, csak a híradások szintjén értesül az eseményekről, és akkor is csak az eredményeket látja, mert csak az számít, halvány segéd fogalma sincs, hogy mi van a háttérben. Ki az, aki a siker igazi kovácsa, és ki az, aki csak a gittet rágja.
Mert: örök igazság: hogy semmi sem az, aminek látszik.
Persze, elgondolkodtatnak az események, ha már a matéria úszik a felszínen, ott a mélyben nagy dolgok történtek!
Teljesen kívülálló, és laikus szemszögből szeretném ábrázolni a történteket, a tévedés teljes felvállalása mellett, de legyen ez megbocsátható annak, aki úgy szól egy témához, hogy nem ért hozzá.
Ha átlag választópolgár lennék:
Akkor most mi van? Nem elég neki a 12 millió?
Ha konspiratív lennék:
Persze, az amerikai férje el akarja happolni, az aranyérmeket tojó tyúkot, világprofit akar csinálni belőle. Színpadias, koreográfiát csinált a sajtótájékoztatóból.
Ha politikai bennfentes lennék: …én tudom, Gy. T. feje a tét. Egy ilyen sikerágat nem vezethet egy Napfelkeltős…!
Ha csak GGY lennék, azt mondanám, hogy egy szakmai, vagy bármilyen közösség belső erjedése nem tartozik a közvéleményre. Szigorúan közösségi magánügy! Vívják meg a harcukat, azok , akiknek meg kell, a szebbre, a jobbra törekvés reményében, ahogy azt példázatul, már az antik drámákban megírták.
Persze, hogy drukkolok az harcosoknak, de a cél a szebbre, jobbra törekvés legyen! Semmilyen más, hátsó szándék nem támogatandó!
Üdvözlettel: Gyuri
KedvelésKedvelés
Kedves Gyuri!
Mindig nagyra értékelem igényes megszólalásaidat, most csak annyit fűzök hozzá, hogy ebben az ügyben persze fontos, hogy ki szólal meg, de talán még fontosabb, hogy mit mond! Persze ha a serdülő kettő huszonharmadik helyezett úszója mondana hasonlókat, arra nem nagyon figyelne fel senki, de ha a Hosszú Katinka mondja, akkor arra már oda kellene figyelni! És én azt látom, hogy a közvélemény még mindig inkább időz Katinka, de még inkább Katinka férje személyénél, egyes mellékes cselekedeteiknél, mint magánál a lényegi kijelentéseknél. Persze, hogy látványos, színpadi volt a szerződéstervezet összetépése, de nem volt mélységesen sértő az Úszószövetség pénzbeli viszont ajánlata? Ez olyan, mintha azt mondanám a szerelmemnek, hogy te vagy számomra a legnagyobb érték, és erre visszakérdezne, na mennyit érek? A szerelmet nem lehet pénzért megvásárolni, a jó szándékú javaslatot nem szabad személyes juttatás ígéretével ellentételezni. Azt látom a legnagyobb bajnak, hogy a valós, tényleges sportági problémák azonnali és gyors megtárgyalásának szándéka helyett személyeskedéssé, anyagi juttatások szintjére vitték le a beszélgetést. Amikor egy világklasszis úszó technikai, szellemi, pszichés, eszközbeli és ki tudja hány féle megújulást vár a szövetségtől, arra nehezen értelmezhető az az ellenajánlat, hogy mi adunk 12 millió forintot. Itt összeműködést, közös megújulást kértek, és sértődöttséget, személyeskedést kaptak.
Azért érdekes ez a polémia, mert jól jellemzi az egész közéletünket, az egyes emberek viszonyát a demokráciához, és ahhoz, hogy a lényegest a lényegtelentől ki hogy választja el. Én nem állok egyik oldalon sem, csak figyelek, néha jegyzetelek, és gondolkodom. Nagyon nem mindegy, hogy Rióban lesz e egy-két-három arannyal,ezüsttel több, vagy néhány sértődöttel kevesebb. Érdemes minden nap újra gondolni az életünk, az életünk egyes fejezeteit, és nem szabad belenyugodni abba, hogy ma másként mennek a dolgok, mint tegnap. Mindenkinek üzenem: legyünk éberek, ha kell, változzunk, változtassunk!
KedvelésKedvelés
Kedves Dák Tamás! Teljes mértékben igazat adok. De tessenek nekem megmondani, az edzőknek ki van adva a kör e-mail, az utánpótlás sportolóknak, vagyis az úszósporton belül mindenkinek, mit szabad mondani és mit nem. – mire fog ez vezetni? Aki mást mer mondani, annak betörik a fejét és megfenyegetik.
Olvastam és a TV-ben hallottam egy megnyilvánulástM hívják össze a vezetőséget, vitassák meg és válasszanak újat! Szerintem elsőként Gyárfás Tamásnak kellene felállni a székből.
KedvelésKedvelik 1 személy
Kedves Magdi! Hadd mondjam, hogy nagyra értékelem Tamás hozzászólását, mert értem én, minden edzőnek van villanyszámlája, telefonja, gyermeke, hitele. Szűk és szorító a csizma, csöndben kell lenni, mert holnap esetleg csizma sem lesz. De persze ha egyszerre több edző számba venné, hogy miért is nincs szabad pálya emberi időben, hogy miért is fele a pénz legálisan, fele pénz meg feketén, – ha jön, – hogy az edzőtáborba ki és miért kerül be, és hogy valóban csak az eredmény hitelesít? Köszönöm a hozzászólását!
KedvelésKedvelés
Tökéletesen fogalmazott!Gratulàlok!
Àrvai Tamàs.Egy uszópalànta apuka.
KedvelésKedvelik 1 személy
Az edzők és versenyzők azért nem fognak nyíltan kiállni, mert abban a pillanatban elvágják magukat a Szövetségnél és vége a karrierjüknek. Sajnos ez most így működik nálunk. Mindenki néma és kivár, hátha jól jövünk ki a dologból… DE nem fogunk, épp a fentiekben leírtak miatt.
Egy edző
KedvelésKedvelik 1 személy
Azt hiszem hogy nagyon jol vilagitottal ra a Magyar Uszoszovetsegnel fennallo hibakra es bizok benne hogy velemenyed Ok is olvassak.Ha nem akkor fontos lenne ezen alapos tenyfeltarast a magyar kozvelemennyel szeles korben is ismertetni mert sajnos nem mindenki lat ilyen tisztan ebben a kerdesben. Fontos lenne azonban hogy ha mar ez a kerdes ilyen elesen elojott , annak legyen olyan kovetkezmenye amely eloreviszi ezt a sulyos problemat,legyen mar vegre erdemi elorelepes a magyar uszosport fejleszteseben
Annak orulok hogy nem Kiss Laszlo szovetsegi kapitany lemondasara szukul ez a kerdes miutan folytatja munkajat de vegre meghallgatjak Katinkat es edzojet hogy mik azok a kerdesek amit azonnal es hosszu tavon is meg kell oldani az uszodakban es azok kornyeken annak erdekeben hogy a kimagaslo eredmenyek a magyar uszosportben a magyar sportban
bekovetkezhessenek.
Ehhez az is kell minel tobben megszolaljanak ebben az ugyben es kozosen tamogassuk a blogban megszolalo velemenyet.
KedvelésKedvelik 1 személy
Kedves Tamás! Én már attól is meg vagyok hatódva, hogy ezt a véleményt olvasom. De úgy gondolom, többet kellene egymás között beszélgetni, gondolkodni, és néha nem árt tudni, hogy csak a falig lehet hátrálni!
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Gyula!
Igen…., igazad van.Olyan átgondolt soraid, hogy ezt meg lellene osztanod nyílt levélként a szövetségnek címezve.
Köszi Zozónak,hpgy felhívta figyelmemet munkádta.
KedvelésKedvelés
Kedves Gyuszi! Nagyon jót írtál! Mestermű, “állatorvosi ló” a fájdalmasan kisszerű Magyarországról. De mégis hazamegyünk, mert Cila és Zozó bájosak, szépek, gyönyörű szemük nyílt tekintetű. Egész lényük nagyon szeretetre méltó.
Gyuszi! Nem ismerem az uszodák világát, de Katinka története tanmese a hétköznapjainkról. Amúgy, mint doktornéni, sokszor inkább sajnálom az élsportolókat. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a MAI élsport -nem ritka estben- hosszú távon a testnek, néha a léleknek is megnyomorítóan egészségtelen. Nem a sport, nem a verseny, nem a játék! A mai élsport. Szívem szerint csak azoknak a fiataloknak ajánlanám, aki feltehetően más módon nem tudnák előteremteni a kicsit nagyobb falat kenyérre valót, de jók a szomatikus adottságaik.
Egy sor a játékról. Szerintem a sporthoz IS kapcsolódó játszani tudás az égiek legszebb ajándéka. Aki örömmel játszik, az nyert.
Visszatérve Katinka történetére. Ami általános, az “elméleti uszodákban” is a többség tudja, hogy az infrastruktúra nem megfelelő, de nem szól, mert nem bízik a RENDSZER változtathatóságában. Ha egy eredményesebb, minőségibb munka reményével a struktúrát kritizálja, az csak úgy értelmeződik, hogy XY-t meg akarja buktatni. Sőt biztos, hogy kemény erők állnak a háta mögött. / Érdemes elolvasni az ORIGO kommentjeit./ Azonnal szerveződik egy A és B csapat, hősökkel, áldozatokkal és árulókkal. Minek szólni, kár az időért! Célszerűbb és energiatakarékosabb EGYÉNI megoldásokat, kiskapukat keresni.
Semmit nem tudok az elvárhatóan profi, nemzetközi hírű Gy Tamás munkájáról, ezért csupán három impresszió, amiért a “mindenkori” Katinkák oldalán állok.
Gy Tamás az úszónő kritikáját hallva “dermedten állt”. Szerencsésebb lett volna, ha inkább megmozdul, és a nyilvános megszólítás után ő is nyilvánosan mondja el saját szempontjainak legalább a töredékét. Ez talán nem szokatlan elvárás egy rutinos vezetőtől. Az viszont egészen szokatlan, hogy egy efféle “lefagyást” az ország miniszterelnökének kell oldani. Micsoda funkciózavar! Kövér László házelnök szavai szerint /csak klasszikusokat idézek /, az ország vezetője jelenleg több fronton küzd érettünk, “mint malac a jégen”. Gyárfás úr miért terheli?
12 millió. Szánalmas geg volt. A legkisebb vándorcirkusz bohóca is tudja, hogy ez a mai kereseti viszonyok között közönségsiker. Micsoda összeg, ezeknek semmi nem elég! Itt jelentem be nyilvánosan, hogy szívesen perselyezek annak érdekében, hogy minden irigykedő kapjon 12 milliót, aki gyorsabban úszik, mint a világ, vagy olimpiai bajnokok.
Gyuszi! Nagyon jót írtál! Minket még érdekelnek a fejlemények. Hátha most nem a szokásos forgatókönyv. Ahogy az iskolában tanultuk, már a régi görögök is tudták, a remény múlik el utoljára.
Terpitkó Mari, azonos véleménnyel Szőnyi Laci
KedvelésKedvelés
Drága Mari, nagyon élvezem okos gondolataidat, és – legnagyobb sajnálatomra – egyet kell értenem veled. Az élsport valóban a szórakoztató ipar terméke lett, normális emberi ésszel már nem felfogható, hogy hogyan lehet ilyen gyorsan futni, úszni, ilyen magasra ugrani, stb. De ez van, ebben a korban élünk, és tudomásul kell venni a közönség érdekeit. Bár sokan nézik kedvtelve a grundon a srácok vérre menő focizását, kevesen áldoznának ezreket, tízezreket, hogy láthassák Kiss Pistát, vagy Nagy Jocót. De a Barcelona meccsére elutaznak, jegyet vesznek tízezrekért, aztán trikót, sálat, újságot, és ez már üzlet, ez vérre megy.
Ez a sport persze már nem a test okos karbantartása, egészségünk őre és a test és lélek egysége. Ez emberfeletti munka, lemondás, sok-sok fájdalom, mindenfajta gyógyszer, serkentő, nyugtató állandó veszélyes keveréke, és persze stressz, éjjel és nappal. De hát mi akarjuk! Mi töltjük meg a stadionokat, mi kiabálunk otthon a TV előtt, mi adjuk az igényt, a sportoló csak – önmagát kizsákmányolva – kielégíti ezt.
A konkrét ügyben is maga a folyamat, az egyes szereplők megnyilvánulásai, annak elemzése izgat alapvetően. Hogy mit mond a nagy nyilvánosság előtt a már többször bizonyított világklasszis? Hogyan és mit válaszolnak erre az úszósport teljhatalmú urai? Mit mond a közvélemény és milyen kritikák, kommentárok szólalnak meg az ügyben? Ez a valódi érdekesség számomra. Azért fontos ez, mert jól mutatja, hogy hogyan kezeljük, artikuláljuk egyéb társadalmi és egyéni problémáinkat. Hogy egy-egy jogosnak tűnő felszólaláskor mennyiben számíthatunk sorstársainkra? Hogy egy ilyen viszonylag egyszerű kérdésről, hogy valóban szükséges e a jelenleginél nagyságrendekkel gyorsabb tempó a valódi felzárkózáshoz? Nos ezzel a témával kapcsolatban hány féle módon szólalnak meg az emberek, ki-ki vérmérséklete, világlátása szerint csoportosítja érveit, vagy hoz fel új aspektusokat. Izgalmas, aktuális, okulásra való.
A szórakoztatóipar kelléke a flitter, a reflektor, és a sok pénz. De hogy ez hol, mikor, milyen dramaturgiai sorrendben jelenik meg, nos ez sem figyelmen kívül hagyható.
Örülök a hangodnak, jöttötöknek meg még jobban, úgy tűnik sok megbeszélnivalónk van – hál’ Istennek!
KedvelésKedvelés