Amikor még kissrác voltam, olykor-olykor kihagytam a matekleckét, és a biológiai feladatokat is rendre elfelejtettem megírni. Anyám mondta is: fiam, nem viszed te semmire, legfeljebb utcaseprőnek leszel majd jó! Drága édesanyám jövendölése bár csak részben – mert azért vittem valamire egy picikét – de bevált, mert a mai napon, hatvankilenc évesen debütáltam a megjósolt foglalkozási ágamban: utcaseprő vizsgát tettem! Most a nagyérdemű közönségen a sor: elfogadják a vizsgamunkámat megfeleltnek, vagy mehetek vissza az iskolapadba, az utcaseprők örökös padsorába, tovább készülődni?

Budán lakunk, a Törökvészen, a Pasaréti tér felett, a régi budai kertvárosi részben, már vagy negyven éve. A kertünk két utcára is nyílik: a Csalán útra és a Nagybányai útra, és ez kettő tőlünk egy ugrásra éppen keresztezi egymást. A kereszteződés elég tágas ahhoz, hogy évekkel ezelőtt szelektív hulladéktároló műanyag dobozokat rakjanak itt le, de ez csak kettő: a sötét és a fehér üvegek befogadására.

Ahogy ez lenni szokott, néhány lakótársunk, vagy az éppen náluk dolgozó mesteremberek a feleslegessé vált lim-lomokat, építőanyag maradványokat, csomagolópapírokat, vegyi anyagok maradékát, régi ruhákat, rongyokat, ételmaradékokat és még ezernyi dolgot, amit még csak elképzelni sem tudunk, és persze kerti hulladékot, lenyesett ágat, elszáradt karót, stb. mind könnyedén letették a járdaszigetre, a szelektív tároló mellé, mint ha az egy szemétgyűjtő hely lenne. De nem ám sunyítva, félve, de nappal, büszkén, autóból kiszállva, persze azért kerülve a tekinteteket. Gyűlt, gyűlt a szemét, aztán nagy néha – hetek teltek közben el – csak elvitte a Közterület Kezelő autója. Egy jó ideje azonban – már hónapok óta – immár nem viszi, senki más sem viszi, viszont egyre nőtt a szemét, és itt, ebben a szépséges két utcában, ahol Bartók Béla is élt vagy egy évtizedet, ahol a követségi autók hajtanak hangtalan, itt minden nap el kell mennünk egy szemétdomb mellett, mely bűzlik, ronda, egészségtelen.

Ma délig! Mert az éjszaka eldöntöttem, hogy nem várok senkire! Reggel riasztottam három barátomat, Hosszú Ádám kollégámat, Rudolf József kertészt és Tölgyesi Szabina családtagunkat, hogy déli 12-től elkezdjük a terület kitakarítását. Vettem egy méteres tiszafát, – igénytelen, szépségesen zöld, talán nem lopják el az első nap – hozzá hat kis cserepes zöldet, szép fehér kavicsokat, és megkezdtük a hadműveletet. Az utánfutónk púposan megtelt szeméttel, a teherautó platója is majd megrogyott, de lelkesen felszedtük az évek óta itt szaporodó zöld gyomot, majd kiragasztottam néhány figyelemfelhívó táblát, és láss csodát, délután háromra elkészült a nagy mű, kitisztult a Csalán utca-Nagybányai út kereszteződése, fent voltak a plakátok, helyére került a tiszafa, és – örömmel jelentem, hogy amikor fél hatkor jöttem visszafelé, még minden meg volt egyben, hiánytalanul.

Nem is említettem volna ilyen hosszan, de miközben nyakig koszosan a 38 fokos kánikulában takarítottunk, sokan megálltak, örömüket fejezték ki, és bíztattak, hogy milyen jó ez így! Én csak azt kértem, hogy legyünk közösen őrei ennek a központi helynek, figyeljünk arra, hogy senki ne dobálhasson el itt hulladékot. Hogy fényképezzük már le a szemetet kirakó autókat, lépjünk fel a környezet rombolóival szemben. Nagyon jó lenne, ha az Önkormányzat kialakítana itt egy kis védett területet, némi zölddel, térfigyelő kamerával, hogy elriasszuk a rosszban sántikálókat.

Amikor az utolsó gaz gyökerét is kitéptük és vállamra tettem a seprűmet, felnéztem az égre, vajon édesanyám mosolyog e, hogy bevált a jóslata: a fia végül is csak utcaseprő lett!

Én is tudok úszni, tehát Milák Kristóf a kollégám! Néztem a középdöntőben az arcát és az úszását! Mint egy guru. Csak befele figyel! A világ érdektelen, csak az önmagának tett ígérete a fontos. Nem a végső győzelem – itt századmásodpercek döntenek, elég egy rosszul sikerült forduló, és helyezett vagy – de ez érdektelen. Az a fontos, hogy te tegyél meg mindent, amire képes vagy! És azt hiszem, hogy megtette. Az úszásában könyörtelen erő volt, milliméterekre kiszámolt taktika, tökéletes tempó, és egy belső csönd. Itt nincs helye a média rettentő zajának. Minden erejét, koncentrációs képességét az úszásra, a pillanatra fordítja. Büszke vagyok erre a fiúra – kolléga – megmutatta ennek a szájmenésben, hírözönben tobzódó világnak, hogy így is lehet, a nagy dolgokhoz belső csönd szükségeltetik!

Én gondolatban a döntő előtt ölelem meg: nekem megnyert mindent, amit ígért magának! Önmagát!

Köszönöm Milák Kristóf!

Válaszúton sötét alagutak előtt…

Úgy értékelem, hogy egy érdekes belpolitikai helyzetbe kerültünk: az eddig hatalomban vagy ellenzékben vezetőként dolgozó politikusok – elsősorban Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc – kiöregettek, kiégtek, elfogyott a megújuló képességük, ötlettelenné váltak, teherré a saját közösségük számára. Bukásuk, lelépésük a politikai porondról bármikor bekövetkezhet, de ez már nem rajuk múlik. Önként biztosan nem mennek, de a körülmények előbb vagy utóbb rákényszeríti őket, és akkor menni kell!

Egyik szereplőre sem emlékszik majd a politikatudomány nagy elismeréssel: az egyik megbukott mint miniszterelnök, a másik tönkrevágta az országot, Európa gyűlölt párijává tette az magyar külpolitikát, és miközben mi elszegényedtünk, ők meggazdagodtak.

Ha mesélnem kellene az unokáimnak kettejük értékeléséről, Orbán vinné kritikában a pálmát, de Gyurcsánynál is elég sok a hibapont.

Itt állunk most – gondolom én, és a nagy kérdés, hogy ki, kik veszik át a stafétabotot?

Talán Magyar Péternek van a legnagyobb lehetősége, de még csak lehetőség, a győzelemhez vezető út elején áll.

Konkurenciát nem nagyon látok, mert aki eddig érdemben a porondon volt, az nagyrészt hiteltelenné vált, a hatalomban, a Fideszben pedig a főnök vigyázott, hogy csak gyenge képességű mamelukok vegyék körül, aki kettőnél tovább tudott számolni, azt félreállították.

Nehéz helyzet! A politikai vezetés egy szakma, tíz év kell ahhoz, hogy valaki egy kicsit belejöjjön, de az országnak nincs tíz éve várni erre.

Mindeközben a világ épp megbolondul, áttendeződés előtt az erőviszonyok, számtalan kihívással kell szembenéznünk, de mindehhez nincs megfelelő rátermett, energikus vezetőnk.

Reggel kint voltam bringával a Körös gáton, a víz folyik, a madarak repkednek, olyan, mintha minden rendben lenne.

Ne sürgesd, inkább csináld! Az ember hajlamos a türelmetlenségre, hajtaná az időt, vágyja az eredményt, és nehezen érti meg, hogy mindennek rendelt ideje van. A modern világ egyre gyorsuló rohanása idegsejtjeink legmélyébe kódolta a türelmetlenséget, mindent rögtön szeretnénk, vagy azonnal, de legfeljebb tíz perc múlva. De az életnek mindenhez időre van szüksége. A kenyér csak egy óra múlva sül meg igazán, a gyermek kilenchónapig alakul, és a Föld is 24 óra alatt fordul egyet, sem hamarabb, sem később. Hajlamosak vagyunk a sütő előtt állni, hogy nézésünkkel serkentsük a kenyeret készre, és pillanatonként ránézünk az órára, ha a gyerek nem jött időre haza.

A dolgoknak meg van a maga menete. Nem kell mást tenni, csak járni a magunk tempójában, elfogadni más iramát, és gyakorolni a türelmességet, hogy majd megtörténik úgy és akkor, amikor kell.

Nem könnyű! De sok türelmetlenség után majd a türelem is megérkezik!

Legyen szép napotok, türelemmel, különösen az egymás iránt türelmességel teli, bújjatok meg önmagatokban, befogadva szeretteitek ölelését!

Az életem története a fogyókúráim története!

A negyvenes éveimtől próbákoztam mindennel, de persze nem értettem hozzá, és próbáltam azt az alapelvet követni, hogy kevesebb táplálékot kell elfogyasztani, mint amennyit elhasználok egy nap alatt. Értem el eredményeket, de néhány nap vagy hét fegyelme után elragadott a rohanó élet, a kevéske fogyásom kihegyezte a szaglásomat és az ízlelésemet, és egy következő vendégségben, vagy csak egy kemény nap után elengedtem magam, és jó étvággyal egy este visszaettem minden lekínlódott kilót, sőt!

A korral alattomosan gyengültek a sejtjeim inzulinfelvevő-érzékenysége, és a laborleleteim cukorral kapcsolatos eredményei is egyre feljebb kúsztak.

Ekkor került a kezembe Satzin Panda Amerikában élő indiai kutatóorvos ” A cirkadián diabetesz kód” című könyve, amely új megközelítésben mutatta be, hogy miért is nem tudtam huzamosabban lefogyni. Ehhez megtaláltam Novák Pödör Réka diatetikust, aki alaposan, részletesen és közérthetően magyarázta el az anyagcsere és a cukorbetegség lényegét a You Tube-on. A harmadik meghatározó forrásom Schwáb Richárd gasztroenterológus videói voltak, melyben egyértelműsítette, hogy vagy változtatok alapvetően az életmódomon, vagy besétálok a II. típusú cukorbetegek közel milliós táborába.

Ahogy mondják: minden fejben dől el: felvettem a kesztyüt, és döntöttem, nem leszek cukorbeteg!

Azzal kezdtem, hogy csak reggel 9- kor, délben és délután öt órakor kezdtem el enni! Sem előtte, sem öt után, semmit. Elkezdtem lemondani a kenyérről, burgonyáról, cukorról, tésztáról, tehát a szénhidrátról. Vigyázva, számolva – a Kalóriabázis programot használva – hogy egy nap ne fogyasszak 60-80 gramm szénhidrátnál többet, viszont sok zsírt – sonkát, húst, kolbászt. És a szénhidrátszegény étrendben hiába ettem zsírosat, a sok zöldség és hús eltelített, és beálltam a napi 1500-1600 kcalra. Alkoholt régóta nem iszom, cukros löttyöket sem, reggeli és ebéd után maradt a cukor nélküli kávé, egy pár csepp tejjel.

Eddig is mozogtam, de a diabétesz elleni harc fontos eleme a mozgás. Biciklizás, úszás, medicinlabdás torna van kéznél, meg a sok séta.

És most mondom a lényeget: hat-nyolc hét után megfordult a trend, lassan, de folyamatosan mennek le a kilók, és a laboreredményeim drámaian javultak, a vércukor értékem a normál érték felső határához közeledik.

Most már látom: ahol a figyelem, ott az energia! Tartom a napi 8 órás étkezési ablakot, nem nassolok, semmit nem eszem étkezések között, de semmit!, és minden nap sportolok. Ha időnként megéhezem, akkor együttérzően megveregetem a vállamat: az éhség a természetes állapot.

A korom miatt már kiszorultam a világmegváltó feladatok teljesítői közül, de szembemenni a genetikai örökségemmel, megküzdeni évtizedes szokásokkal, keményen tartani a 8 órás étkezési ablakot, vagy a pékség előtt ellenállni a gyilkos kísértésnek, nos, ez a lelkemnek tetsző feladat! Amit nem tudsz tiltani, annak állj az élére !- mondotta volt De Gaulle, és én most ezt a komoly játékot élvezem, büszke vagyok arra, hogy van erőm szembeszállni a volt szokásrendszeremmel, és az eredmények azt mutatják: érdemes!

Mindezt azért írtam le, hogy bátorítsak mindenkit, akit érint: van remény, lehet tenni a cukorbetegség ellen, csak nagyon akarni kell!

Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam!

( A tudósítás majd folytatódik!)

A körülményekhez képest jól élek! Reggel, este, vagy amikor csak akarom, kimegyek a fürdőszobába, és megmosakszom, lezuhanyozok, hideg vízzel, meleggel, amivel csak akarok. Ha WC-re kell mennem, mehetek, dolgom végeztével csak lehúzom, és utána kezet mosok. Esténként, egy-egy nehéz nap után percekig veretem magam a zuhanyban, nem túl meleg vízzel, becsukom a szemem, és valahol a trópusokon, meleg esőkre gondolok.

De tudom, vannak, akik jóformán még sosem élték át a langyos vizes zuhanyozás örömét. Akik, ha főzni akarnak egy levest, akkor vagy fél kilométert kell gyalogolni egy kannával, hogy friss vízhez jussanak. Aki csak a budi minőségét ismeri mellékhelységként, és aki számára a elérhető zuhany a nyári zápor.

Nincs ez jól így! Megkeseredik a számban a falat, ha arra gondolok, hogy hány százezeren élnek olyan körülmények között, ahol a lakáson belüli folyóvíz, csatorna, fürdőszoba vagy angol WC ismeretlen fogalom.

Tehetnek róla? Nem tudom, de nem is vizsgálom. Mindenre lehet ilyen és olyan magyarázatot adni, de hogy az én gyermekeim, és mondjuk az ózdi Hétes telepen született gyerekek között ilyen különbség van, az elgondolkodtat.

Mit tehetek – mélázom a rám hulló kellemes zuhany alatt?

Két sör, vagy egy felesleges kütyű vételárát vagy egy rossz vacsora költségét inkább elküldöm nekik, csak azért, hogy ők is átélhessék néha a tisztító zuhanyozás örömét, hogy kimoshassák géppel a viseltes ruhájukat, hogy megtapasztalják a tisztaság érzését! Nem várok semmit, nem akarok semmit, csak oda akarom tenni a magam részét, amennyit tudok! Idővel majd lehet, hogy leromlik a fürdőház, valaki ellopja a csapokat, betörnek – nem érdekel. Nem feltétellel adom, hanem belső parancsra! Sok helyre kellene, én most ide tudok. Ózdra, a Hétes telepre, egy nyilvános fürdőház újjáépítésére, ami háromszázötven embernek csillantja fel az emberi lét szebbik arcát. Ez az én téglám a fürdőházban.

Velem jössz?

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

(A Van Helyed! Alapítvány várja az Ön támogatását a CIB banknál vezetett bankszámlán is. A közlemény rovatban feltétlenül adja meg email címét, hogy támogatásával kapcsolatban írhassunk Önnek. Banki adataink:

CIB BANK ZRT. 10702332-65873230-51100005

IBAN: HU19-1070-2332-6587-3230-5110-0005

SWIFT kód: CIBHHUHB

Várjuk egyéni támogatók 1%-os személyi jövedelemadó felajánlásait az alábbi adószámra: 18204364-1-42

Csatlakozz Aranyszalagos Támogatói Rendszerünkhöz!

Egy Aranyszalag havi 250.000 Ft-os támogatást jelent. Egy támogató több Aranyszalagot is vásárolhat, hogy 3-5 éves távlatokban tudjunk gondolkodni a gyerekekkel. Ha érdekel a lehetőség írj emailt a info@vanhelyed.org címre!

Az Alapítvány Kuratóriuma a Van Helyed! Stúdió tanulóinak nevében is köszönetet mond mindazoknak, akik adományaikkal támogatták céljaink megvalósítását.

Bár szeretnénk, de nem tudunk minden esetben személyesen visszajelzést adni arról, hogy megkaptuk az adományokat.

Gyertek hozzánk a Viharsarok békés szegletébe! Jobb, mint gondolnád, olcsóbb, mint várnád, barátságosabb, mint Dubaj! 2 óra 19 perc Budapestről vonattal, itt van az ország egyik legjobb lángosa, minden második ház készít csabai szárazkolbászt, a Körösön csónakázni lehet, van lovastanya, bringázási lehetőség, és mindehhez barátságos, két lábbal a földön járó berényi emberek!

A Fidesz számára most két komoly gond is akadt: Gyurcsány Ferenc rossz szereplése, – többek között Miskolc elvesztése több, mint bűn, ez hiba -, a másik, Csák János lemondása.

Azt mondtam, hogy a Fidesz belső bomlásának legfontosabb lépése lesz, amikor az első Fidesz miniszter lemond! Nem felmentik, hanem lemond! Az EP listán való gyengébb szereplés is égés, – még ha nyert is, de 45 % alatti támogatással, ami messze van a kétharmadtól, – és hát a Tisza Párt minden várakozást felülműló szereplése egyértelmű kormányzati kudarc, bebizonyította, hogy egyre többen fordulnak el a Fidesztől.

Ha megindulnak lemondások, átállások, visszavonulások, ha Európában az óhajtott szélsőjobb fordulat nem következik be – mert a 720 EP képviselőből 160 szélsőjobbos még nem minősül annak, pláne, hogy egymást is utálják, – akkor Orbán Viktor körül egyre fogy a levegő. És ha megérzik az övéi, hogy közeldik a vég, akkor kiszámíthatatlan, hogy milyen folyamatok indulnak be a Fideszben!

Magyar Péter számára kinyílt a pálya: meghatározó eleme lesz a fővárosi közgyűlésnek, és ha valóban ügyek mellett szavaz, nem köt semmilyen előzetes koaliciót, és még lesz ereje megszervezni a Tisza Pártot, akkor még akármi is lehet. Persze, hogy mi, az elsősorban rajtunk múlik. Az oroszlán fogai erősen meglazultak, sörénye hullik, hatalmának legfontosabb ellentámasza, a DK padlón! Hát nem mondom, érdekes helyzet!

Köszönöm!

Magyar Péter két hónap alatt felépítette az ellenzék legerősebben támogatott formációját! Ebben nem Magyar Péter a lényeg, hanem az, hogy az emberek belső véleményére, érzéseire ad valós választ! Ő is ellenzék, de az eddigi ellenzék féltékeny rá, mert a csalódott választók nagy része átpártol hozzá! De ez nem baj! Mindenki hasznos, aki segít az Orbán rendszert lebontani! Ő ezt akarja, kicsit vagy nagyon másként, de egyértelműen kormányellenes. Az, hogy a korábbi ellenzék a legrosszabb énjét mutatja, ekézi, ahelyett, hogy örülnének, hogy sok új, eddig passzív szavazó mozdult meg. Nem az a lényeg, hogy ki dönti meg Orbánékat, csak valaki végre tegye meg. Az egy reális követelése, hogy Orbán és Gyurcsány közösen távozzanak! És ezt akarja a választók nagy része, az ortodox Fidesz és Dk-s szavazók kivételével. Ők epét hánynak, de ez legyen az ő dolguk.

Magyar nem messiás, de Magyarországon felkavarta az évtizedes status quo-t. Ez jó! Az értelmesebb ellenzékiek beállnak mögé, mert most ő itt a lehetőség.

A mai ellenzéki pártok négyszer szerezték meg a második helyet, ami nem kell már.

A Fidesz lendületet vesztett, elvesztette a kezdeményezést, fásult, elfáradt.

Gyurcsány tehetséges, de véres pecsét van rajta, 15-20 %-nál nem tud többet. Dobrev egy kitűnő politikus, de óhatatlanul rá is kisugárzik a Gyurcsány utálat.

Válaszúton állunk, van a Magyar jelenség, a másik oldalon a folyamatos vesztés. Válassz, te melyiket szeretnéd!

Ölellek! Gyula

Már mozdulnék a kocsikulcsért, már indulnék a telefonhoz, hogy köszöntselek, aztán rájövök, hogy felesleges, az én édesanyámhoz már nem vezetnek földi utak, ő az Égben várja az ölelésemet!

Drága Édesanyám! Az emberi kapcsolatok sajnos végesek, egyedül a szülő-gyermek kapcsolata örök, az eltéphetetlen, elszakíthatatlan, történjen bármi – akár a halál -, de az megmarad örökre. Éppen a napokban beszélgettem veled a lelkemben, szokás szerint beszámoltam a napjaimról, örömeimről, a gondolataimról, és te persze okos, bölcs válaszokat adtál, simogatott a fátyolon túli tekinteted, dicsértél, elismertél, nyugtattál. Nem csak az életemet köszönhetem neked, de az alapvető nézeteimet, világlátásomat, lendületemet és elhivatottságomat, megtanítottál arra, hogy soha sincs olyan, hogy vége! A család minden előtt, a gyerekek az elsők, akikért felelősséget vállaltál! Megértettem, megtanultam!

Mesélted, hogy a háborúban hogy küzdöttél apánkért, aztán hogy vitted a hátadon a családot, életed legutolsó pillanatáig, és ez égett belém, erre esküdtem fel én is, hogy csak így lehet, csak így érdemes. Rövidre sikerült az életed, de roppant tartalmasra. Háborúk, betegségek, özvegység, börtön, rák, szegénység, aztán jobb idők, cseperedő, sikeres gyerekek, nagy család, unokák, és aztán vége, örökre vége a testben, mit úgy meggyötört az élet. De lélekben itt maradtál, itt vagy velünk, velem minden nap, neked dicsekszem el, ha a srácok jól játszanak az usziban, ha sikerül egy klassz karácsonyi ebéd, vagy csak járom a hegyet, gyakran egyedül, de boldogan, mert megtanítottál vezetni, dolgozni, hinni! Ma köszöntünk, sokan, a lányaid, az unokáid, dédunokáid, a Dunáig ér a sor! Hálásak vagyunk neked és persze apánknak, és szívünkben hordunk mindörökké! Legyen áldott az emléked, miképpen minden édesanyáé! Köszönöm!